BMW GS & MOTOzin Kalandnap 2014

 

A 2014 szeptember 12-13-ra meghirdetett MOTOzin kalandnap számomra ezzel a képpel kezdődött:

 

Persze az, hogy többet nem változik, rajtam nem segített, mivel erre a hétvégére már jó előre mást terveztem. Na #@>&#@!  De miután lenyugodtam a picsába és újraterveztem a hétvégét, 19-én gyönyörű napsütésben végül mégis útnak indultam.

Valahogy így:

 

   

A rendezvény főszervezője Áprili Zoli  (MOTOzin főszerkesztő) meghívására tettem eleget ennek a kellemes kötelességnek, amit ezúton is köszönök.

A kalandnap alap ötlete egyébként az, hogy rávilágítson, nagyon is érdemes kihasználni ezeknek a motoroknak (nagy túraendúrók) az univerzalitását, mert olyan élménnyel leszünk gazdagabbak, amit nagyon kevés dolog tud felülmúlni. Mindezt sok lelkes hasonszőrű társaságában, szervezett, biztonságos és - valljuk be - mégiscsak kényelmes körülmények között tehettük meg.

De vajon miért is jó terepen motorozni? Olvasd el itt!


 Szóval, ha már egyszer ilyen nyilvánvalóan ”hasznos” és élvezetes terepezni, akkor már csak egy megfelelő járműre van szükség. A BMW R 1200 Gelände/Straße típust épp erre találták ki. Nálunk pedig épp akadt egy bevethető példány. A motorról itt nem írnék túl sokat, mert annak részletes bemutatását egy korábbi bejegyzésben megtettem már. Annyit azonban mindenképp érdemes elmondani, hogy egy 2013-as, tehát már vízhűtéses GS-ről van szó, ami minden földi jóval fel van szerelve annak érdekében, hogy tökéletes társ legyen egy ilyen kaland során.

A teljesség igénye nélkül: Zega Pro koffer rendszer, bukócsövek, kormánymagasító, karter-, lámpa-, kéz- és egyéb védő elemek, a legfullosabb Touratech Plug & Travel futómű szett (ami önmagában megérne egy bejegyzést), egy agyoncsaphatatlan Garmin 276C navigáció(természetesen Touratech tartóban) és Metzeler Karoo3 gumik.

Ez utóbbiról annyit, hogy nagyon jó kompromisszum, ha vegyesen, aszfalton és terepen is használjuk. Napjaink utcai endúró abrocsai sokkal inkább sportmotorra valók, mintsem endúróra. Ezért azokkal maximum nagyon könnyű terepen és ott is csak nagy nehézségek árán boldogulhatunk. Kellő tapadás és vonóerő hiányában túlságosan korlátozza a lehetőségeinket. Annak, aki rendszeres terepezésben is gondolkodik, érdemes hozzánk hasonlóan a Karoo-t választania, mert az korántsem olyan rossz aszfalton, mint amennyire pl. egy Tourance Next megnehezíti a dolgod terepen. (Karoo 3 teszt az egyik leginkább hiteles kalandmotoros csapattól itt.) A következő szint pedig még egy garnitúra kerék beszerzése. Például az egyiket Karooval vagy Pirelly Scorpion Rally-val, a másikat Tourance Next-tel, vagy Scorpion Trail-lel szerelve gyakorlatilag minden szituációt meg lehet oldani. Ez elsőre nagy falatnak tűnhet, de ha gyakran érzed, hogy hív a terep, akkor hosszabb távon simán megéri, az biztos.

 


A GS-en különböző menetprogramok közül választhatunk, mellyel alapvetően a futómű hangolást, a motorkarakterisztikát az ABS-t és ASC-t változtatjuk az aktuális felhasználási módnak leginkább megfelelően. Terepgumis terep használathoz (tehát megfelelő tapadást, vonóerőt, oldaltartást és némi rutint feltételezve) ”enduro pro” menetprogram javasolt, ami kellően sportos gázreakciót, felkeményített futóművet és a - közúton oly hasznos - ABS/ASC kikapcsolását jelenti. Ennek a módnak a kiválasztásához azonban először egy az ülés alatt található biztosítékot a megfelelő helyre kell csatlakoztatni. Természetesen ez meg is történt.

Terepen és főleg akkor, ha sárra is lehet számítani van még egy nagyon fontos dolog. Ez pedig a lábtartó. A gyári gumibetét, ami kényelmessé teszi a motorozást közúton, off-road körülmények között nem működik, sárban pedig egyenesen rémálom. A szóban forgó motoron sajnos még gyári a lábtartó, így a gumi betét kivételével javítottam a helyzeten. Nem lett ugyan tökéletes, de lényegesen használhatóbb, mint előtte.


A felkészülés során gyorsan végiggondoltam, hogy egy ilyen kétnapos kalandtúra során mire lesz szükségem.

A legfontosabb a megfelelő motoros öltözet. Terepen egy robosztus csizma létfontosságú. Kényelmes, szellős nadrág, és masszív térdvédő, olyan, ami véd az oldalirányú erőkkel szemben is. Felül pedig egy technikai alsó ruházatra húzott megfelelő mozgási szabadságot engedő, protektoros és szellős dzseki az ideális választás. Érdemes nyitott, terep-sisakot és külön szemüveget hordani, melynek előnyeiről részletesen itt olvashatsz. Terepezéshez érdemes egy könnyű, textil cross kesztyűt választani, mert könnyű kimosni és jobb is benne terepen menni, mint a vastagabb utcai kivitelekben.  Az itatós hátizsák szintén elmaradhatatlan kellék. A terepezéssel járó fizikai igénybevétel megköveteli a folyamatos folyadék utánpótlást, ami különösen hosszabb távon kifizetődő. Ha erre odafigyelünk, tovább maradunk fittek, tovább tudunk koncentrálni és a regenerálódás is gyorsabb lesz. (Ez úgy hangzik, mint valami életmód magazinból átvett olcsó szöveg, de tapasztalatból modom, hogy nagyon igaz! Amíg erre nem fektettem kellő figyelmet, többször előfordult, hogy keményebb menetek után rosszul lettem, nem tudtam elaludni, vagy napokig éreztem a fáradtságot. Mióta tudatosan figyelek a megfelelő folyadék és tápanyag bevitelre, ezek a problémák teljesen megszűntek.)


Nem lehettem biztos benne, hogy végig tökéletes időben fogok/fogunk motorozni, ezért belekerült a csomagba egy jó minőségű thermo nadrág, ami ráadásul még vízálló is, ugyanilyen dzseki és melegebb kesztyű is, mert utálok fázni, megfázni pedig különösen utálok.  (Ha lett volna egy szett Compañero Worldwide ruhám, amit pont erre találtak ki, akkor a ruházkodáson nem is kellett volna gondolkodni, csak felvenni és minden meg van oldva). Mivel ottalvós buli volt, ezért kellett egy kicsi, könnyű sátor, hálózsák és egy tekercs polifoam. Szerszámokat mindig szeretek magamnál tudni, ezért ez nem maradhatott ki most sem. Csupa alapvető dolog: kombinált fogó, imbusz és torx készlet, csavarhúzó, pár villáskulcs, kábelkötöző, drót, power tape. Amit ezekkel nem lehet megoldani, annak nem is érdemes az út szélén nekiállni. A Touratech kínálatában is van ilyen, így néz ki.   Egy termosznyi meleg tea és egy palack víz is szükséges a jó közérzetemhez. Továbbá egy tükörreflexes fényképező, aminek a táskával együtt már szintén egész komoly helyigénye van. Ráadásként pedig egy Garmin Virb Elite sisak kamera. Egy váltás utcai ruházat és cipő zárta a kalandnap kellékeinek sorát.

A kisebb (31 és 38 literes) Zega Pro dobozrendszer és az elmaradhatatlan Touratech-Ortlieb Adventure sárga táska (abból is a legkisebb) mindezt olyan könnyed eleganciával nyelte el, hogy folyamatosan úgy éreztem, még vinnem kéne valamit. Persze az igazság az, hogy fele cuccal is meg tudtam volna oldani, ha épp nagyon hely szűkében vagyok, de ez így most nagyon kényelmes volt. 


Szóvaj rajt! Balatonboglárról indulva egy gyors autópályás menettel célba vettem a Myactioncam üzletét, ahol a jó kapcsolatra való tekintettel, kaptam (még egyszer nagyon kösz!)egy sisakra szerelhető rögzítőt a kamerához, majd leadtam egy Duacati célszerszámot a Budaörsi úti Full-Gas telephelyen, ahonnan már csak át kellett gurulnom Biatorbágyra, a túra rajthelyszínére. Itt már javában gyűltek a kalandorok.


Majd az esemény névadó szponzorának képviseletében Zámbó Balázs (BMW Magyarország motorkerékpár menedzser)köszöntője, és Áprili Zoli iránymutatása után egy kis késéssel ugyan, de nekivágtunk.
Az útvonal korrektül össze volt rakva, pont jó ritmusban váltották egymást az aszfaltos átkötő szakaszok és a különböző minőségű burkolatlan utak, saras átkelések, por, murva.

Az első napi etap papíron nem tűnt ugyan hosszúnak, de mivel viszonylag sokan voltunk és a szervező csapat nagy hangsúlyt fektetett a dokumentációra, viszonylag alacsony átlagsebesség jött ki. Ez – úgy tűnt – senkit nem zavar. Én például kimondottan örültem neki, most épp nem hiányzott a nagyobb tempó miatti stressz, épp ellenkezőleg, aktívan relaxáltam közben. Volt idő megnézni a tájat, az épületeket, az embereket, nagyon jó volt így. Etyek környékén például szüretelő gépeket néztünk munka közben:


Mivel a legtöbb motoron nem volt terepgumi, ezért a sáros szakaszok kivétel nélkül szolgáltattak nehézségeket, érdekes, nem ritkán vicces helyzeteket.

Értsd, majdnem mindegyik sárban eldőlt valaki. És hogy ne más kárán nevessek, ezért inkább az általunk szervezett hasonló rendezvényen (Touratech Travel Event Hungary 2014) általam elkövetett malőrt vágom be ide illusztrációként:


Szóval jó volt és jól el is húzódott a nap, így már csaknem sötétben érkeztünk meg a táborhelyünkre, a Tarján melletti horgász tóhoz, ahol gyors sátor állítás után egy nagyszerű marhapörkölt és bor mellett volt lehetőség megvitatni az élet nagy dolgait (ebben a kontextusban ez kizárólag motoros kalandokat jelentett:)és a nap történéseit.

Másnap reggel pedig ez a látvány fogadott, amikor kidugtam a fejem a sátorból:


Már csak ezért is megérte volna. Finom, gusztusos és bőséges adventure reggeli, majd gyors készülődés és indultunk is tovább.

 Tarjánból aszfalton legurultunk Várgesztesre, ahol a túra legjobb szakasza következett: Mackó instrukcióival felvértezve Vérteskozma felé hagytuk el Várgesztest egy extraklasszis, enyhén emelkedő, kanyargó, itt-ott vízmosásokkal  -épp csak annyira, hogy érdekes legyen - tűzdelt, erdei murváson, hogy annak tetején a kőbányában elérjük az aznapi első tesztpontot.


Ezt a szakaszt nem lehetett nem még egyszer megtenni, így – míg az érdeklődők az F 800-akat próbálták -Trnovszki Ádám-mal mentünk még egy kört. (videó) Épp visszaértünk, amikor Tóth Feri elkövette a túra leglátványosabb esését: videó
Hála a rendes csizmának a lába egyben maradt, de a gyári BMW alu oldaldoboz paralelogramma alapú hasábbá nyomódott rajta. Feljárónak egyszerű, de felugrónak trükkös volt a hely: nem sikerült az első törésről elugrani, így a második hullámon gellert kapott a hátsó kerék majd kirugózáskor a motor katapultálta a bátor rájdert. Mindenki nagyon megkönnyebbült, amikor kiderült, hogy végül is Feri folytatni tudja a túrát.

Ezután még két nem túl gyors, de nagyon kellemes off-road szakasz következett, mielőtt beértünk Mórra, ahol nekem sajnos véget ért a kalandnap.

Mórról hazaérnem kicsivel volt több mint 110 km, ami igazából nem sok, viszont a GS-sel tényleg 10-nek éreztem. Hihetetlen, hogy ez a motor mennyire simán, stresszmenetesen, sőt, megnyugtatóan visz el A-ból B-be. Visszatettem "Road" menetprogramba és mintha csak egy sofőr szállított volna haza egy A8L-lel. Zseniális. Mindezt úgy, hogy nem sokkal ezelőtt még sárban, mély homokban és néhol izgalmas köves-földes utakon is könnyedén és élvezettel boldogult. A GS újra és újra bizonyítja, hogy népszerűsége nem a véletlen műve.

A beszámolók alapján mind az ebéd mind a nap hátralévő része ugyanolyan jó volt, mint eddig minden ebben a két napban. Köszönet a szervezőknek!

A sietség pedig főként azért volt, mert nekem ekkor már a vasárnapi megmérettetés járt s fejemben: Tuttibringa XCO Kaposváron, egy kis helyi, de annál jobb kerékpárversenyen indultam, ahol nagy küzdelemben sikerült végül korcsoportomban a dobogó második fokára állni. Soha rosszabb hétvégét!

szöveg: Horváth Ákos